Amit ebből a betegségből leszűrtem, az az, hogy egészségesnek lenni sokkal szórakoztatóbb. Ezért mostantól ahelyett, hogy megbetegítem magam, inkább többet foglalkozom az egészségemmel.

A szkeptikus olvasó számára ez a kijelentés egy kicsit visszásnak, vagy bagatellnek hathat, hiszen az első, felületes gondolatkör után azt kérdezheti, hogy „ugyan, mégis ki akarja megbetegíteni magát?”. Ám ez a kijelentés csak kétpólusú világunkra rezonál.

Hiszen, ahogy „van” fekete és fehér, nappal és éjszaka, születés és elmúlás, úgy vonatkozik ez a kétpólusosság az ember minden egyes tevékenységére is. Ha nem foglalkozom az egészséggel, akkor teret adok a betegségnek, vagy úgy is mondhatnánk, hogy amelyikbe több energiát „nyomok” (odafigyelés, cselekvés, gondolatok), az rész fog megerősödni.

Tehát, ha folyton rettegek a betegségektől, vagy csak többet foglalkozom azzal, hogy valami beteggé tesz, és kevesebbet azzal, ami egészségessé tesz, akkor nagyobb a sanszom a betegségekre.
Hát, sajnos vagy nem sajnos, de ez van.. Persze mindez remek alkalom is arra, hogy felfedezzük teremtő erőnket, és hogy tudatosodjon bennünk a lényeg: gondolatainkkal teremtjük meg a körülöttünk lévő világot.
Erőt, egészséget!