Vannak kérdések, amelyek fel-felbukkannak itt a boldogság háza tájékán, s néha zavarbaejtő könnyedséggel oldhatjuk meg mind a kérdést, mind pedig a hozzá kapcsolódó érzelem-csomagot. 

Például az, hogy "mit tegyek, hogy boldog legyek?" (ami rímel, az igaz - még ha kérdés is...;) )

Nos, ez egy rettentő egyszerűen kezelhető kérdés! Ugyanis nem az a fontos, hogy mit teszek... hanem az, hogy amit teszek, összhangban van-e azzal, aki én vagyok? (Vagy legalábbis azzal, akinek pillanatnyilag értelmezem magam... de ez egy másik bejegyzés lesz :))

Ősidők óta sokszor elfelejtettük már, hogy nincsen jó és rossz cselekedet – pusztán következmények vannak, ráadásul pusztán azért, hogy tanuljunk belőle. De szerencsére mindig pont eggyel többször emlékezhetünk rá, így a világ ugyanúgy működik tovább.

Bármit teszel, csak egy kérdést érdemes feltenned: Ez az, ami mellett ki tudok állni? Amit őszintén, tiszta szívből teszek? Ez az, amit helyesnek gondolok, és megtenném akkor is, ha a világ a feje tetejére fordulna?

Ha a válasz igen, már meg is jelenhet a szíved tájékán egy jóleső meleg érzés, amit korunk néhány dőre hőse boldogságnak nevez.

Ha a válasz esetleg nem, akkor ideje elindulni megismerni magad, ami ugyan lehet kemény meló, lehet szórakoztató, vagy éppen kacagtató és jó mulatság is - tulajdonképpen azon múlik, hogyan állsz hozzá.

Mert tulajdonképpen minden azon múlik, hogy hogyan állunk hozzá.

A boldogság pusztán attól függ, hogy az ember vállalni tudja-e az életét és cselekedeteit. Ha igen, akkor boldog, ha nem, akkor úgy érezheti, hogy valami nem teljes, elszalasztott valamit, hiányzik valami az életéből. Ha mindig azt teszed, ami a szívedből fakad, nem lesz mit megbánnod – mert ez az egyik erőteljes jele annak,hogy képes vagy szeretni és tisztelni magad.

Bármit teszel, magaddal összhangban tedd – őszínte hullámok között. Sose bánd meg. Jobb elfogadni.

És hogy miért van ez így?

Hermann Hesse bölcsebben összefoglalta már korábban:

"Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk."

Jelen vagyok.